Úgy gondoltam, hogy a versenyről olvashatunk több helyen is a kívűlálló szemével nézve, de a versenyző szemével nézve talán hitelesebb az élmény. Felkértem a csapat tagjait, írják le gondolataikat, ahogyan azt ők átélték. Elsőként Szabó László, alias "LaciApu" beszámolóját olvashatják a "tovább" gombra kattintva.

Végre elérkezett a nap, mikor megyénk egyesületei, a legjobbnak ítélt horgászait csatasorba állítva, összemérhették horgásztudásukat. 

Ebben a match, spicc, vagy rakós bottal vívott harcban részt vettem én is Szabó Norbi, Hegedűs Csaba és az ifink Németi Zsolt társaságában, a Debreceni Csali HE színeiben.

 

A sorsoláson hamar túljutottunk és mivel az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk (nem esett) megúsztuk a felszerelések becipelésével járó végkimerülést. Sajnos az időjárásban sem lehet megbízni, ezért biztosra mentünk, az autókat gyorsan kivittük a bejárathoz, megkurtítva ezzel a felkészülési időnket. Elfoglaltuk a 2-es számmal jelölt helyeket (melyből nekem a „B” betűs jutott) és következhetett az aprólékos felkészülés, etetőanyag keverés, mélységmérés, felszerelések harckésszé tétele, láda beállítása, stb. Nem régen űzöm e műfajt, a ládáról nem is beszélve, hisz az, teljesen új számomra, de az első dudaszóig még soha nem volt elég időm, pedig amit csak lehetett előkészítettem. 

 

A felkészülés egy versenyre nekem napokkal előtte kezdődik, és jóval tovább tart, mint maga a horgászás.

 

             

Enyhe délies szél (ami nekem balról érkezett és nehezítette a pontos dobásokat, az etetést) fodrozta a vizet folyamatosan, ami jó jelnek ígérkezett, mert ilyenkor eszik a karika.             

A légmozgás ellenére a jól előkészített etetőanyag hamar a kimért helyre került, s a második dudaszóra már suhant is a wagler úszó és süllyedt a horog a karika keszegek közé, gondoltam, de csalódnom kellett. Akármit követtem el az első félórában semmit nem sikerült fogni. Ilyen még nem nagyon fordult elő, most sem értem. Vajon a többieknek milyen volt a kezdés?             

 

Na de végre megtört a jég! Halat fogtam! Nem túl nagyot, csak egy nyárfalevélnyi karikát, de halat! Később egy dévér vigasztalt meg, majd ismét a karikák vették át a vezetést, s ez így ment két órán keresztül: néhány hal, egy kis szünet, megint néhány hal, megint egy kis szünet. Nagyon elégedetlen voltam a saját teljesítményemmel, de jött a vigasztalás: a „B” szektorban mindenkinek hasonlóan megy! De minden hiába, nem lett jobb kedvem.             

 

A szél is fordult, most már szembe, s így nehezítve dolgomat. Ez lett volna a kisebbik probléma! A nagyobb az volt, hogy szakadt a felszerelésem egy rosszul sikerült dobás következtében. Gyors botcsere, de ahogy az lenni szokott, minden igyekezet, azonos beállítás ellenére sem úgy működött, mint az előző, s innentől kezdve ismét haltalanul telt az időm.             

 

Mi lesz ennek a vége? Mit horgásznak a többiek? S már szól is az 5 perces duda, ezzel egy időben pedig megindul az úszóm a víz alá, mint egy tengeralattjáró. A gyors reagálást követően, némi fárasztás után, a merítőt kell kézbe vennem, mert a kárász súlya meghaladta az előke teherbíró képességét. Szegény, alighogy belecsusszant a haltartóba máris véget ért az intenzív peca. Meg sem mertem nézni mennyi lett az összes fogás, de azt éreztem, hogy a bal szomszédom sokkal jobban húzta a halat, mint én. Az 1-es pályán horgászó szomszédekkor ért oda hozzám, s panaszos hangon mondta: egyetlen pikelyest sem terelt a szákba ( sajnálom ).  

 

 

 

Mire a mérlegelő csapat megjelent, már össze is pakoltam és izgatottan vártam a digitális kütyü működését, a mutatott számokat. Eredmény 2.500 gr! Ez olyan, szektor 7, vagy 8 gondoltam magamban, de majd kiderül a végén. 

 

A versenybírók hamar megírták a matematika házi feladatot, s már szájról-szájra járt a hír az eredmények tekintetében, de mielőtt bármit készpénznek vettünk volna, Dr. Veres Ferenc ügyvezető elnök kihirdette a hivatalos végeredményt, s egyúttal megköszönte a 16-i társadalmi munka résztvevőinek a tevékenységét. 

 

I.         Top-Fish HE

II.        Tiszavirág HE

III.            Sellő HE 

 

 

A Csali HE csapata az összesített eredmények tükrében a VI. helyen végzett, ami szerintem tükrözi a lelkes kis csapat tudását. Persze ez csak az én véleményem, lehet velem vitatkozni.De nézzük a csapatunk egyéneinek eredményét:            

        

„A” szektor,    Németi Zsolt:               4. hely           

        

„B” szektor,    Szabó László:               6. hely            

 

„C” szektor,    Hegedűs Csaba:         16. hely            

        

„D” szektor,    Szabó Norbert:             2. hely 

 

Az eredményhirdetést követően kellemes beszélgetések, baráti értékelések és gratulációk kíséretében fogyasztottuk el az igen ízletesre sikeredett birkapörköltet, majd ki-ki elindult útjára. 

Lényeg: Jó kis peca volt! 

 

Köszönet minden szervezőnek és a Debreceni Csali HE. nevében gratulálok a helyezetteknek.

                                                 

                                                             LaciApu