Megyei verseny a ládáról nézve 2. rész
| 
| 
Nehezen jött el ebben az évben a megyei horgászverseny. Minden létező negatív körülmény összejött, már már olyan hírek is jöttek, hogy az idén elmarad. Lehet szídni a Mohoszt, de ettől függetlenül mégis csak ez a legjobban várt horgászesemény megyénkben. Ezen a versenyen a megye minden egyesülete a 4 legjobb horgászát indítja, így itt már maga az indulás is egy megtiszteltetés. Mivel csapatverseny így az egyéni képességek is kicsit kevésbé esnek latba, hiszen egy jó csapat, és eltalált technika, egy stabil eredmény többet ér, mint bármilyen egyszemélyes hadsereg. A tavalyi évi eredményünkön felbuzdulva, talán kicsit túlságosan is vérmes reményekkel vágtam bele a már hetekkel hamarabbi felkészülésbe.
Az egyik leggyengébb csapatrészünk továbbra is az utánpótlás volt, vagyis pontosabban a hiánya. Versenyt futva az idővel mégis sikerült 3 új ifit is „leigazolni”.
Sajnos az idei év még a tavalyi évet is felülmúlja a kint nem töltött napok számában, így ahogy egyre közelebb jött a verseny napja, úgy csökkent az önbizalom is. Ráadásul Látó idén teljesen más arcát mutatta, mint az eddigi évek alatt. Az egy-két tréning, amit kint tudtam tölteni ebben az évben, eléggé vegyes képet mutatott. Volt, hogy 10-15 kilós fogás is összejött, majd ugyanott ugyanúgy a kilóból sem jöttem ki. Igazi szeszélyes nőként mutatkozik a 2010-es évben, pont, mint az időjárás. Az első nagy kérdés, az a technika, majd a megfelelő etető kiválasztása. Mivel tréningezni szinte nulla időm volt, így a hallott infókból szívtam magamba a szükséges adatokat.
Az etető témában, még magam számára is meglepő döntést hozva maradtam egy olyan etetőnél, ami szinte nulla halat hozott a megyeit megelőző versenyen, mégis bíztam benne.
Megszereltem a spicceket is, de az eddigi eredményeket látva nem igazán bennük láttam a jó eredményt, érdekes, hogy szinte sosem látott víz van a tóban, a halak mégsem foghatóak kint, így a fő hangsúlyt most is a matchra fektettem és a mostanság mindent borító kis pontyokra.
Szintén figyelembe kelet vennem, hogy mivel először életemben a D-szektorba kértem magam, (sosem horgásztam még ott ”hátul”) Úgy gondoltam ott tudnék a legnagyobb hasznára válni a csapatnak.
Az időjárás sem éppen a hátsó emberek kedvében járt el az elmúlt napokban. Az út szinte járhatatlan, igazi dagonya. Ekkor Lajos zseniális ötlettel ált elő. Kerítsünk egy traktort, aki majd megoldja ezt a problémát, így hát, mint szó szerinti érintett, őrült telefonálásba kezdtem, délutánra jó pár telefonszám állt már rendelkezésemre, így estére meg is lett az emberünk, ám ekkor kiderült, hogy a Mohosznak is van sajátja a tó mellett, na bumm, hogy én ezen miért nem lepődtem meg?! Nagyon vártam a reggelt, szokás szerint a fontosabb eseményekkor kettő órát állítok be, nehogy elkéssek, meg hát kellene a pihenés is, így hát próbálok hamar elaludni,…. már csak a wagglert látom magam előtt, ahogy repül befelé, majd ültetek és…és alszom is.
Természetesen nem kell az ébresztő, magamtól kelek, gyors pakolás majd óvatosan az égre nézés, nem igazán bizalomgerjesztők a felhők ma sem.
A reggeli eső kivételesen mégis kimaradt, aminek külön örültem, legalább a bepakolást szárazon megúszom.
Eljött a sorsolás ideje végre, a 2-es számot kaptuk, ezzel, mint eredmény ki is egyeztem volna még reggel. Jön a bekocsikázás leghátra, majd a kihajigálása a szerelésnek, majd az újra kikocsikázás kifele.
Mire visszafele tartok már a fél gárda vizet mér, nagyszerű, én meg még szét sem szereltem. A hely jónak mondható, egyedül a jobb kéznél lévő fűzfa zavaró, amit később kicsit fazonra igazítunk, jobban is áll neki, de így is sikerül szépen feldíszítenem karácsonyra párszor. Mire az etetés jelző duda megszólal, majd 70 %- os készültségbe érkezek, ami jónak mondható egy nullához képest, viszont egy ilyen versenyhez nagyon gáz, sem víz mérés, sem táv jelölés, (az mondjuk amúgy is érdekes lett volna, hiszen természetesen otthon felejtettem a jelölőt), sajnos kedvenc módszeremet, a klipszes pecát sem volt időm beállítani. Duda, kezdődik a verseny. Berepül az alapozás.
Az orosz kiskatonák lőhettek így fejenként egy liter vodka után, egyedül csak a mögöttem lévők lehettek biztonságba, bár a legutóbbi versenyen, amikor elszakadt a csúzligumim abban sem lehetnék most biztos. Első dobás egyből egy jó dévér, majd a második is jó dévér, és a 3-ik is dévér, így sorba húsz percig. Működik minden, amikor is az új úszórögzítő úgy dönt, hogy azért mégsem lenne szép dolog nagyon jó eredményt elérni, ennyi munkával, így csúnyán, úszóstól faképnél hagy.
Viszont jó látni, hogy matchal is lehet 100 métert dobni….
Új bot, nem szerelek, pedig ezerszer megjártam és megfogattam, hogyha egy bot működik, tilos más karakterre átmenni.
Hiába minden ugyanaz, mélység, ólmozás stb, megáll a hal, pár kis karika és küsz, egy szem dévér sem jön, az első bot be volt tanítva a dévér fogásra, ez a bot pedig nem úgy látszik. Épp szidom magam, hogy miért nem szerelek, amikor megsajnál egy ponty és gyorsan megtép, úgy 20 méter zsinórral. A kocka elvetve, elő a botot és szerelés, 20 másodperc és kész, dobás és egyből dévér, majd még egy, istenem hányszor megfogadtam pedig…. Szépen jön a hal és jó darabosak, 4 kiló körül járhatok, amikor elkezdek morfondírozni, hogy gyorsítani kellene a pecát, a szúnyog lassú, viszont a csontit csak a kis karikák verik, nem váltok, de ezt a döntést hamar megbánom, a méret és a darab is csökken, de ekkor már késő is lenne módosítani. Várom a bónusz halat, ami ebben az évben mindig elkerült, de majd most… tudom, ha bejön bármi, lehet.
A hallott hírekből gondoltam, hogy jól állok, és minden bénázásom ellenére elől vagyok valahol. Az idő telik, a bónusz kis pontyok, pedig nem akarnak bejönni, menet közben vesztek két jobb halat, gyors horogcsere, egy véknyabb húsú gama kerül fel, hogy miért vált az ember a megszokottól?.. sosem fogom tudni megmondani, persze egyből egy jobb bodri jön, a horog kihajlik, de mivel ez már a hajrá, egy felesleges perc sincsen horogcserére, meg is lesz a jutalma a kézzel egyenesítésnek, vagy 3-4 jó halam fordul le a verseny végéig.
Duda, ennyi, vége, kíváncsian várom a mérlegelést. Felsétálok infókat szedni. A fogások keservesek, legtöbben a 2 kilóból sem jöttek ki. Sajnos ez a csapatunkra is igaz, viszont vannak jó hírek is, az ifink Németi Zsoltika, élete első megyeién, szinte az egyik legfiatalabb indulóként egyből, egy szektor 4-est horgászott. Ez mindenképpen figyelemreméltó eredmény.
Tőlem sokkal jobb horgászok szálltak el, ahogy nézem a szektorom mérlegelését. Látszik a versenyzőkön, ők sem igazán értik. Egy 8 kilós mérlegelést látok, azt überelni nem lehet, de nem mérgelődtem, hiszen amennyit ebben az évben tudtam horgászni még így is számomra hízelgő a fogásom. Még jön két 3 kilós eredmény, úgy gondolom, hogy az első 3 meg kell, hogy legyen.
Eljött az eredményhirdetés, az érmes csapatok szinte majd ugyanazok, mint az elmúlt években. Igen, ők profik, munkájuknak meg is van az eredménye. Mi viszont lelkes műkedvelők, most sem vallottunk szégyent úgy gondolom. És még egy örömteli dolog marad, ami viszont, csak az enyém, hogy ebben az életben mindig tudom Hegedűs Csabi barátom vérét szívni, az eredménye miatt, mert egy 16-os az mégis csak egy 16-os, ezt talán többet ér, mit egy egy éves pünkösdi királyság.
Szabó Norbert