Megyei verseny a ládáról nézve 3.rész
| 
| 
A Debreceni Csali Horgász Egyesületnek vagyok a tagja, az idei, 2010. évi Megyei horgászversenyen a az egyesület színeiben versenyezhettem. Nagy megtiszteltetés volt a válogatott keretében horgászni. Mikor kiderült, hogy lehetőséget kapok a versenyen, volt bennem némi bizonytalanság, idő hiányában nem tudtam száz százalékosan felkészülni . Kimaradt az egyéni, illetve a csapattagokkal való közös tréning, ezáltal csakis a mások tapasztalatiból tudtam stratégiát felállítani.
Sajnálatos módon nem úgy teljesítettem, mint ahogy a csapat megérdemelte volna. Utólagosan is bocsánatukat kérem, a halban nem bővelkedő eredményem miatt.
Előre megegyeztünk, hogy jómagam a” B” szektorban fogok versenyezni. A sorsolás után helyemet megközelítve láttam, hogy egy teljesen szűz, azaz újonnan kialakított beálláson fogok próbálkozni, gondoltam magamban: ez most vagy nagyon jól fog sikerülni, vagy nagyon rosszul.
A felkészülési idő elejét azzal kezdtem, hogy mellig a vízben, egy kisgatyában takarítottam a beállást. Érdekes látvány lehettem.) A módszert illetően, a match botnál tettem le a voksom, mellyel a dévér, illetve a karika keszegeket vettem üldözőbe. Nem sok sikerrel. Az első két dobás, két gyönyörű dévérkeszeget adott. Akkor azt hittem ez nagyon jó lesz, de utána teljesen eltűntek előlem a halak. Próbáltam minden mélységben, távolságban, de egyszerűen nem tudtam őket kapást ingerelni. Éreztem, hogy nem voltak ott az etetésen.
Hosszú percekig érintetlen maradt a szúnyoglárva, ami ritka dolog látóképen. Utólagosan mindig okos az ember, ezért nem akarok mentségeket keresni.
Az egyéni helyezésemet nem szeretném kommentálni, de a csapat nagyon jó eredményt ért el, amiért gratulálok is a fiúknak! Bízom benne, hogy legközelebb meghálálhatom az egyesület bizalmát. ( Irigylésre méltó volt a csapat összetartása.” Egy mindenkiért, mindenki egyért”) Hasonló sikereket kívánok az egyesületnek!
Tisztelettel!
Hegedűs Csaba
Ez az első megyei versenyem,ahol részt vehettem, aminek nagyon örültem de annál inkább izgultam. Az időjárásnak köszönhető, hogy egyszer elhalasztották aminek, megmondom őszintén,hogy egy kicsit örültem.
Egyrészt azért mert az új időpont már a nyári szünetbe esik, másrészt nyugodtan tudtam készülődni a de ebben az a legjobb, hogy nyáron nemcsak én érek rá, de barátom, Nagy Imre is aki segíeni tudott nekem. Az edzésekről pedig annyit, hogy egyszer voltam kint de sajnos csak egy kilogramm jöttössze.
A verseny előtti napot a készülődésre szántam, botszerelés, etetőanyag keverés, szúnyog porzása stb. A felkészülés elég elkapkodottra sikerült, főként, hogy késő délután volt, besötétedetés persze mindez a szúnyogok társaságában.
Na de a lényeg, hogy késő éjszakára végre kész lettem mindennel. Aztán a pihenést félbeszakította az ébresztőóra 4:40-kor. Keltettem a segédemet aki szerintem inkább aludt volna tovább.
A nehéz ébredés után gyors öltözés,reggeliről már szó sem lehetett gyors pakolás, barátomat Lajos vitte ki, engem pedig nem más mint Szabó Norbi. Útközben beszéltük meg a taktikát és a többi dolgot. Mire kiértünk már mindenki kint volt, csapatunk a 2-es számot húzta, ami annyit jelent, hogy az A,B,C,D szektorok 2-es számú helyein horgászhattunk. Szerencsére az ifik az "A" szektorban versenyeztek, így én a második beállóba kerültem, ami remekül ki volt takarítva a fák is szépen meg voltak igazítva így gondoltam nem lesz gond a dobásokkal.
Kipakoltam és kezdtem vizet mérni, gombócot gyurni meg ilyesmi. Legutoljára már csak magam köré pakoltam a sok holmit, hogy minden a kezem ügyébe kerüljön és végre tudtam enni pár falatot. Evés közben egy arra járó zsűritől megkérdeztem, hogy mikor kezdődik az etetés,mert még a kürt szót nem hallottam, erre az volt a válasza, hogy most.
Gyorsan bedobáltam a reggelit a táskába majd a csúzlit is előkerestem és már szólt is a duda. Mire belőttem az alapozó etetést ami úgy kb 40 tartalmas gombócból ált már kezdődött a verseny. A második duda szóra, ami már a verseny kezdetét jelentette, begyorsítottam, de ennek ellenére az etetésem elég jól sikerült. Minden gombóc egy helyre csak egy-kettő ment másfele vagy széthullott.
Az első dobás. Az első dobásom pont az etetést találta el ésmáris egy jó tenyeres dévér mondott ellent annak, hogy a szákba tegyem. a többi dobásra is szép halak jöttek, aztán megtörtént aminek nem kellett volna. Egy bevágásnál beszakadt az egész cucc, de nézni ahogy a szabaddá vált úszó egyszer elmerül egyszer kitolja valami, nem lehet egész idő alatt bámulni, ezért gyorsan észbekaptam és elő a következő bottal. Az eresztéket beállítom a másik cucc mélységéhez.
Elég szokatlan volt ez a bot, erősebb, hosszabb bottal ugyanoda dobni mert mindíg túl messze ment a csali. Közben jött egy jó fél kilós kárász majd utána ráléptem egy zacskóra és megnéztem mi van benne.
Az etetőszúnyog. Elfelejtettem reggel a kajához keverni ezért Iminek adtam oda és mondtam neki, hogy jó alaposan keverje el és gyurjon egy-két gombócot.
Majd lett egy elég csúnya gubanc egy dobás után, sajnos ez elvett pár percet a halfogásból de amúgy rendben ment minden.
Az etetőből is maradt jócskán, de a verseny elején inkább a szúnyog volt a nyerő, de később úgy láttam, hogy túl sok idő minden dobás után csalizni és ezért megpróbáltam kettő szem pinkivel.
Ez a csali szinte jobb volt mint a szúnyog, ezért csak ezzel próbálkztam és gyorsasága miatt a szúnyogot meg sem próbáltam többet. Két dobásom volt csontival de egyböl elfelejtettem, úgyhogy nem is használtam..
A verseny vége felé minden dobásnál lőttem be egy gombócot, aminek néhány kapás elrontása lett az eredménye de az etető szépen helyben tartotta a halakat. Aztán egy váratlan duda szó zavart meg, hogy 5 vagy 10 perc van még hátra a versenyből. Ekkor már úgy elkezdtem kapkodni, hogy nem fogtam több halat a túl korai bevágásnak kszönhetően. Aztán jött a mérlegelés. 3848 gramm halat sikerült a haltartóba juttatnom és, hogy a kárászom, hogy ne legyen egyedül megfogtam a párját is.
Eredményhirdetésnél szektoromban a negyedik helyet sikrült elfoglalni, aminek nagyon örültem de nem csak én hanem Szabó Norbi is, akinek köszönöm a sok segítséget és a cuccokat!!!
Jövőre talán már nem nagyon fogok mosolyogni a negyedik helyen.
Németi Zsolt