Többen már alig vártuk, de végre ebben az esztendőben is eljutottunk odáig, hogy megrendezzük a szokásos látóképi háziversenyünket. Sajnos a sors (vagy valaki más) ismét úgy alakította, hogy a megyei párbajon már túl vagyunk. A próba, három kategóriában indul: gyermek, felnőtt és versenyhorgász. 

A reggeli gyülekező meghirdetett időpontja előtt már fél órával, szinte mindenki itt van, aki számít. Vagy még sem? Ez a nap elsősorban nem a horgászokról, hanem a gyerekekről szól, hiszen ez a „gyermeknap”. Mert van, aki a gyermekeivel tölti a mai napot, így a peca elmarad számára. Kicsit sajnálom is, de tudom, hogy gyermekeink őszinte öröme és mosolya mindenért kárpótlás!

 De a horgászatról kezdtem mondókámat, folytassam is azzal!

A start előtti időt ki-ki azzal tölti, hogy elvégzi az utolsó igazítást felszerelésén, átkeveri etetőanyagát, konzultál még egyszer utoljára „ellenfelével” a legjobb taktikáról.

Szerencsére a „látóképi autópálya” nem ragad annyira, hogy a bátrabbak meg ne kockáztassák az elakadást. Személy szerint a horgászládás gumikerekek mellett döntök, s mint az igásló, taposom a sarat, időnként megállva és a futóművet tisztogatva. Könnyűszerrel megtalálom a 13-as számot, s megkezdem a szertartást!

Match bot, match bot, spicc bot, etetőanyag, csalik, mélységmérés, stb.…Minden kész! Legalábbis azt hiszem.  

De már szól is a duda, kezdődik az etetés, repülnek a gombócok, s ismét duda, repül az úszó maga után vonszolva a felcsalizott horgot.

Telik-múlik az idő, de halat nem sikerül fogni. Már egy óra is eltelt, de a keszegek sehol. Valami nagyon nincs rendben. De mi? Rossz az etetőanyag? (Az lehetetlen!) Nem ott van a horog ahol az etetés? (Pedig arccal a víz felé ülök!) 

A többiek vajon fogják, szákolják? Ha így megy tovább, még a legkisebb hal kategóriában sem leszek esélyes!

Na de mit látnak szemeim! Emelkedik a wagler antennája! Hurrá!

Dévér, és nem is kicsi. Beindult. Koncentrálni! Koncentrálni!

Alig fogok néhány jobb halat, dobok egy olyan gubancot, hogy a gordiuszi elbújhat mellette. Így csak egyetlen megoldás marad. Az olló, kard hiányában! Újraszerelés, és legalább 5 perc horgászás nélkül, de szerencsére a halak még ott vannak az etetésen és fogom őket egymás után. Főleg dévéreket, ami meglepő, hisz a versenyeken szinte csak karikákat fogunk.

Ügyetlenkedésemnek köszönhetően dobok még néhány kisebb gubancot, s végül újra egy „igazit”. Másik bottal kell folytatnom az akciót. Szerencsére a halak kapókedvén ez nem látszik, inkább a kiesett sok-sok percet sajnálhatom.

Közben jön a hír a parton: másoknak is nehéz volt a kezdés. Ettől kicsit megnyugszom: mégsem csak én szúrtam el, a halak is!

 Nagyon jól jönnek a halak, úgy érzem, beálltak rendesen az etetésre. De megszólal ismét a duda. (Pont most?)Botot ki, és izgulni, mit mutat majd a mérleg.

A súly ellenőrzést a leghátsó versenyzőnél kezdik, így bőven van időm összepakolni, s csak ekkor veszem észre milyen szinten felszáradt a part. Egyáltalán nem ragad! Akár papucsba is lehetne közlekedni, de rajtam még mindig a gumicsizma van.

A mérleg nálam 4100 grammot mutat. Vajon mire lesz elég? Megítélésem szerint egy közepes eredmény, habár Norbi a kezdéskor azt jósolta: 8 kilógrammos a mai nap!

A versenybizottsággal araszolok kifelé, megállva mindenkinél. Így könnyebb is a sok felszerelés cipelése, húzása, mert meg-meg pihenhetek közben.

Mikor odaérünk Norbihoz, látszik rajta az izgalom. Aggódva figyeli a mérleget, s mikor megállnak a digitális kijelző számai ez a komoly családapa átvált gyermekbe: Úgy örül, úgy ugrál örömében, mintha a lottó ötöst nyerte volna meg. Látni is gyönyörű! 5900 gramm a fogott halainak súlya, s már mindenki tudja ez mire elég ma! 

Az eredmények kiértékelése után, nagy meglepetés következik:

A múlt hét végi megyei verseny résztvevőit, a csapatot megajándékozza az egyesület vezetése egy-egy díszdobozos, névre szóló címkével ellátott borral, valamint külön ajándék a két favoritunknak, Rohács Péternek aki megyebajnok és Szabó Norbertnek a megyei 3. lett.

Következhet a mai nap eredménye:

Gyermek:

    I. helyezett   Németi Zsolt    2550  gramm         II. helyezett   Nagy Dénes      100  gramm

                                      III. helyezett   Török Hajnalka     50 gramm

Felnőtt:

     I. helyezett    Walke Károly   2450 gramm         II. helyezett    Puskás Szabolcs   2400  gramm

                                          III. helyezett   Tőzsér Péter    2350  gramm

Versenyző:

 I. helyezett    Szabó Norbert   5900 gramm             II. helyezett    Horváth Andor     5600 gramm       

                                               III. helyezett   Kerekes Zoltán    5200 gramm

   Legnagyobb hal : Bartalos Ferenc                                Legkisebb hal: Albert Balázs

A kiéhezett horgászok gyomrát finom toroskáposztával gyógyította:Veres Ferenc és Ilyés Mihály

Köszönjük mindenkinek a részvételt, a sikereseknek pedig gratulálunk.

Köszönet a Csali horgászegyesület minden tagja nevében a szervezőknek:

Takácsné Gáspár Éva, a Takács fiúk és a verseny vezénylője Miskolczi Zsolt áldozatos munkájáért.

 Szabó László